Vissza a fejezetekhez

A Bizarr Viselkedés Kezelése

Az Erőszakos Magatartás Megelőzése

A Gyógyszerfüggőség Kezelése

Az Öngyilkosság Megelőzése

Vissza a tartalomhoz

Az erőszakkal járó viselkedésformáknak három fő típusát lehet elkülöníteni, valamennyi, eltérő ellenlépést téve szükségessé:

1. A pszichotikus tünetek megnyilvánulása, illetve az általa kiváltott reakció. Az agresszivitásnak ez a formája viszonylag ritka. Ez, tisztán téveszmére alapozott, ami nem befolyásolható érveléssel, vagy beszélgetéssel. Az ilyen viselkedést mutató személyek ne tartózkodjanak otthon. Az azonnali rendőri beavatkozás vagy kórházi ellátás tekinthető helyes beavatkozásnak.
2. Az önuralom elvesztése, és a következetes kitörés. Az agresszivitás ezen formájánál:
   • Tanuljuk meg felismerni az önuralom elvesztésekor látható kísérő tüneteket - például, ahogyan szemei kirekednek, zihálásba kezd. Ezt, általában akkor lehet tapasztalni a személynél, amikor beszorítva, fenyegetve érzi magát, vagy ha az illetőt verbális sérelem éri.
   • Maradjunk higgadtak, éreztessük vele, mennyire elvárnánk tőle az önuralmat. Tegyünk javaslatokat arra, miként járhatna sikerrel e téren (elmehetne sétálni egyet, letehetné a csészét, stb.). Szabjuk meg a határokat és térjünk vissza erre ismételten.
   • Érzelmi és fizikai távolságtartásunk a lehető legnagyobb legyen.
   • Biztosítsuk saját testi biztonságunkat.
   • Miután mindenki lehiggadt, beszéljük át az incidenst. Hangsúlyozzuk ki annak súlyosságát, valamint annak szükségét, hogy kidolgozzatok egy olyan tervet, aminek segítségével a jövőben megakadályozható ennek megismétlődése.
3. Erőszakos gesztusok és fenyegetések, melynek elsődleges célja az irányítás átvétele, vagy az önállóság megnyerése. A következőképpen lehet ez ellen fellépni:
   • Értékeljük ki az incidenst, mind saját vonatkozásodban, mind pedig hozzátartozód vonatkozásában.
   • Kezdeményezzünk egy beszélgetést, amikor már mindenki lehiggadt, behatárolva, milyen viselkedésformák tekinthetők megengedhetetlennek, és milyen konzekvenciákat vonnak ezek maguk után. Ugyancsak figyelembe kell venni hozzátartozónk akaratát és szükségleteit.
   • Legyünk felkészülve arra, hogy be kell váltani a következményeket. Ebbe beletartozhat, bizonyos előjogok megvonása, vagy a rendőrség kihívása, a beteg viselkedésének súlyossága függvényében.

Vissza a tartalomhoz

Miből tevődik össze az alkoholizmus, vagy az abúzus? Bár több definíciót is ismerünk, a legtöbb szakértő egyetért abban, hogy abúzusról akkor beszélhetünk, amikor az érintett személy teljesítőképességét olyan káros hatás éri, melyet az ivás, illetve a drogok váltottak ki. A soron következők problémák közül bármely előállhat:

1. az érintett személy családi kötelékeinek megromlása - például, válás, vagy a családdal megszakad a kapcsolat
2. többszörösen eljárást indítanak a személy ellen (beleértve, az ittas vezetés miatti eljárásokat)
3. az abúzussal összefüggő fizikális/orvosi jellegű problémák kialakulása bizonyítást nyert
4. a munkahely vagy egzisztencia elvesztése, illetve a személyt kizárják a terápiás csoportból

A család, a következőképpen tud segítséget nyújtani:

1. Beszéljük meg a problémát, és aggodalmadat. A tagadás majdnem minden esetben a legnagyobb akadály, amit az alkoholistáknak és szerhasználóknak le kell győzni, még mielőtt a gyógyulás és kezelés lehetővé válik. Ne add be derekadat a tagadásnak. Nevezz meg konkrét példákat olyan esetekre, amikor hozzátartozód életében kézzelfogható volt az abúzus negatív hatása.
2. Ismerjük fel az addikcióval és kémiai függőséggel járó nehézségeket. Ez egy hosszú és lassú folyamat. Idővel, az érintett személynek ki kell alakítani egy új életformát, és új módszereket a nehéz helyzetek feldolgozására, melyet korábban drogok vagy alkohol segítségével oldott meg.
3. Bíztassuk hozzátartozónkat a probléma elfogadására. Ez az első fontos lépés. Nyújtsunk neki segítséget minden esetben, amikor segítség után nyújtja kezét, vagy megpróbál véget vetni az abúzusnak.
4. Bíztassuk hozzátartozónkat arra, hogy járjon el segélycsoport programokra, mint amilyen az "Anonym Alkoholisták" csoportja. Ezek a csoportok biztosítják a kezelés leghatékonyabb módjait.
5. Értsük meg azt, hogy a gyógyulási szakban, a legtöbb személy megbotlik vagy visszaesést mutat, és győződjünk meg arról, hogy ezt hozzátartozónk is megérti.
6. Vegyünk részt az "Al-Anon", "CODA" (Codependents Anonymous), vagy egyéb segélycsoport programokban, melyet alkoholisták vagy gyógyszerfüggők családtagjai részére szerveznek.

Vissza a tartalomhoz

Az emberek öngyilkossági hajlamát a következő kategóriákba történő besorolás alapján lehet differenciálni (fokozódó súlyosság szerint felsorolva):

1. Fantáziálás: az öngyilkosság gondolata vagy késztetése, anélkül, hogy előálltak volna egy konkrét tervvel, vagy készen állnának magára a cselekedetre.
2. Figyelmeztető jelek: önmaga ellen irányuló tettek, melyek a beteg öngyilkos gondolataival állnak összefüggésben (egyszerre tíz aszpirint vesz be, ráejt a lábára egy írógépet, stb.). Ilyenkor a beteg tudtunkra szeretne valamit hozni (például, segítség után áhítozik), melyre választ vár tőlünk.
3. Kísérletek: az élet kioltására irányuló sokféle próbálkozás.

Az öngyilkosság figyelmeztető jelei a következők lehetnek:

1. A depresszió kezdete vagy vége, amennyiben:
   • a betegen, értéktelenség érzése válik uralkodóvá, vagy egy megbocsáthatatlan bűn miatt fejezi ki aggodalmát.
   • a jövővel kapcsolatos reménytelenségét fejezi ki a beteg, és nem óhajt jövőbeli terveket szőni.
   • olyan hangokat hall, melyek arra bíztatják, hogy sérülést okozzon saját magának, vagy ölje meg magát.
   • hangulata hirtelen megváltozik, a súlyos depresszió hirtelen átcsap megmagyarázhatatlan vidámságba vagy nyugodtságba.
   • rendbe teszi maga körül a dolgokat - például, végrendelkezik, vagy módszeresen felkeresi régi barátait és rokonait.
   • egy konkrét, meghatározott öngyilkossági tervet terjeszt elő.
2. Természetfeletti hatalmáról, elpusztíthatatlanságáról, és egyéb, ehhez hasonló dolgokról beszél, a mániás vagy téveszmés fázisban.
3. Korábbi öngyilkossági kísérletek vagy utalások, illetve fokozott lobbanékonyság szövődik a fentiek közül bármelyikkel.

A soron következő ellenlépések, vagy reakciók tekinthetők helyesnek egy ilyen helyzetben:

1. Bármilyen, öngyilkosságra utaló kijelentést vagy megnyilvánulást komolyan kell venni; ezek figyelemfelhívást hivatottak elérni még akkor is, ha kicsi az esélye annak, hogy az érintett személy, sérülést okoz magán, vagy öngyilkosságot követ el.

2. Ha a beteg, súlyos depresszióban van, ne nézzünk el, ne bagatellizáljuk, vagy utasítsuk el érzéseit, hanem mutassunk együttérzést ("Szörnyű lehet ez az érzés"), továbbá nyújtsunk érzelmi támogatást és bíztatást, bármilyen újdonsült siker kapcsán. Biztosíthatód hozzátartozódat arról, hogy a depresszió és elkeseredettség gyakori olyan személyeknél, akik súlyos érzelmi és mentális problémák miatt szenvednek, és hogy szenvedésük, idővel valószínűleg enyhülni fog.
3. Ha a személy, szemmel láthatólag előkészületeket végez az öngyilkosság kivitelezésére, próbáljuk eldönteni, van-e erre egy már konkrétan kidolgozott terve. Mennél közelebb áll az adott személy ehhez, annál inkább:
   • szükséged van szakértői segítségre, és/vagy bíztatnod kell a személyt arra, hogy azt önkéntesen felkeresse.
   • szükség van arra, hogy megnyerd beleegyezését ahhoz, hogy ilyet nem tesz előzetes értesítésed nélkül, illetve anélkül, hogy ne értesítené a területeden működő "pszichiátriai krízis forródrót" szolgáltatást (mint amilyen az "Öngyilkosság Megelőzése"), kezelőorvosát, illetve egy másik kompetens személyt.
   • szükség lesz elzárni előle minden veszélyes tárgyat (borotvák, kések, gyógyszerek), melyek a beteg rendelkezésére állhatnak, kísértést váltva ki.
4. Amennyiben hozzátartozódat téveszmék gyötrik, azonnal szerezz segítséget.
5. Fontos, hogy el tudd választani, és hozzátartozód is el tudja választani a különbséget, gondolatok, érzések, és cselekedetek között. Úgy gondolni, és úgy érezni, hogy jobb lenne öngyilkosnak lenni, teljesen más, mint ténylegesen megtenni valamilyen önmaga ellen irányuló cselekedetet. Amennyiben kételyeink lennének, hívjuk fel az "öngyilkosság-megelőző szolgáltatást", a rendőrséget, vagy a területi pszichiátriai sürgősségi szolgáltatást, hogy konzultálhassunk az eset kapcsán. /li>

6. Bizonyos esetekben, az öngyilkosságot nem előzi meg semmiféle figyelmeztetés. Ilyenkor senki sem tehet semmit.

Vissza a fejezetekhez